A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 2. § (4) bekezdésének – 2010. január 1-jét?l hatályos – b) pontja értelmében adóalannyá válik a külföldi személy, illetve az üzletvezetése helye alapján külföldi illet?ség?, ha belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkez? társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, külföldi vállalkozó kamatot, jogdíjat, szolgáltatási díjat fizet (juttat) számára; feltéve, hogy a külföldi személy, illetve a külföldi illet?ség? székhelye, illet?sége szerinti állam és a Magyar Köztársaság között nincs hatályos egyezmény a kett?s adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén (a továbbiakban: külföldi szervezet).

A külföldi szervezet adóalapja a részére fizetett, juttatott kamat, jogdíj, valamint szolgáltatási díj a Tao. tv. 15. §-ában meghatározottak szerint. A külföldi szervezet ilyen jövedelmei után a forrásadó mértéke 30 százalék, amely adót a (magyar) kifizet? köteles megállapítani, levonni és befizetni.

1.) Kamat

A Tao. tv. 15. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a külföldi szervezet részére kamat címen juttatott jövedelembe bele kell érteni az értékpapír kölcsönzés díját is, illetve a (2) bekezdés tételesen meghatározza, hogy mely fizetett kamatok nem képeznek adóalapot (ilyen például: a hitelintézetnél elhelyezett betétre fizetett kamat, vagy a késedelmi kamat). A jelölt paragrafus (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha az adóalap nem forintban merül fel, úgy azt – az 5. § (8) bekezdésében foglaltaktól eltér?en – a számvitelr?l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) szerint kell forintra átszámítani.

A Tao. tv. a külföldi szervezet adókötelezettségével kapcsolatban nem határozza meg a kamat fogalmát, azonban – figyelemmel az 1. § (5) bekezdése szerinti alapelvre – az adóalap megállapításakor az Szt. 85. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fizetend? kamatokat és kamatjelleg? ráfordításokat kell figyelembe venni.

Kamat juttatásának min?sül például a kamat t?késítése is. Ilyen esetben ugyanis a kamat t?késítésével a külföldi szervezet követelése nem sz?nik meg, csak kamat helyett arra a t?kére lesz jogosult, amely tartalmilag a ki nem fizetett, de fizetett, fizetend? kamatként elszámolt kamatból keletkezik. Ebb?l következ?en a t?késített kamat összege után – mivel a juttatás nem pénzben történt – az adózás rendjér?l szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 4. számú melléklete alapján a (magyar) kifizet?nek kell megállapítani, bevallani és megfizetni az adót. Az így megfizetett adót a külföldi személlyel, külföldi illet?ség?vel szembeni követelésként kell kimutatni.

2.) Jogdíj

A Tao. tv. 15. § (1) bekezdésének b) pontja szerint adóalapot képez a külföldi szervezet részére jogdíj címen juttatott jövedelem.

A jogdíj fogalmát a Tao. tv. 4. § 20. pontja határozza meg, amely a külföldi szervezet adókötelezettsége kapcsán is irányadó. E szerint jogdíj:

a) a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesül? szellemi alkotás és a know-how hasznosítási engedélye,

b) a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok használati engedélye,

c) a szerz?i jogi törvény által védett szerz?i m? és a szerz?i joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye, valamint

d) az a) és c) pontban említett iparjogvédelmi és szerz?i jogi oltalmi tárgyakhoz f?z?d? vagyoni jogok átruházása fejében a jogosult által kapott ellenérték.

3.) Szolgáltatási díj

A Tao. tv. 15. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a külföldi szervezet adóalapja a részére juttatott, az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (TEÁOR 2008) besorolása szerinti

• üzletvezetés,
• üzletviteli tanácsadás,
• reklám,
• piac-, közvélemény-kutatás, valamint
• máshová nem sorolt egyéb szakmai, tudományos, m?szaki tevékenységb?l az üzleti ügynöki tevékenység

díja. A Tao. tv. tehát az adóköteles tevékenységek taxatív meghatározásakor a jelölt közösségi rendelet rendelkezéseire utal. Tekintettel arra, hogy a külföldi szervezet illet?sége szerinti állam e tevékenységek meghatározására eltér? szabályokat is tartalmazhat, a szolgáltatási díjat megalapozó tevékenységet (f? szabály szerint a kifizet?nek) – a Tao. tv. utaló szabályát figyelembe véve – tartalmilag kell min?síteni.

A Tao. tv. tételes felsorolásából következ?en adóköteles tevékenységként kizárólag azokat kell figyelembe venni, amelyeket a TEÁOR az egyes szakágazatokba sorol. Így például „üzletviteli tanácsadásnak”, azon belül üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadásnak min?sül az üzleti vállalkozások és egyéb szervezetek számára nyújtott tanácsadás, útmutatás és közrem?köd? segítségnyújtás a vezetést érint? kérdésekben. Nem ebbe a szakágazatba tartozik a jogi tanácsadás, számvitel, könyvelés, könyvvizsgálat, adótanácsadás stb., így ezen tevékenységek ellenértéke után (még ha az közvetített szolgáltatásként továbbszámlázott is), nem keletkezik adókötelezettség.

A menedzsment-tevékenység ellenértéke után, ha az tartalmilag piackutatást és társasági stratégiai és szervezeti tervezést foglal magában, az adókötelezettség megállapítható.

Az adókötelezettséget a számlázott díj alapján kell meghatározni. Az egy összegben számlázott menedzsment díj esetén megfelel? részletezettség?, tevékenységenként megbontott számla alapján lehet?ség van arra, hogy az adókötelezettséget a kifizet? (vagy a külföldi szervezet, ha az ellenértéket nem kifizet?t?l szerezte) az egyes adóköteles tevékenység ellenértéke után – arányosítással – állapítsa meg.

Az adókötelezettség a nyújtott szolgáltatás számlában meghatározott ellenértékének a kifizetésekor (a szolgáltatási díj juttatásakor) – nem a számla befogadásakor – keletkezik.

Közös szabályok

A külföldi szervezet társasági adókötelezettsége 2011. január 1-jét?l megsz?nik, mert az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 44. §-a hatályon kívül helyezte a Tao. tv. 15. §-át. Az adókötelezettség megsz?nése nem befolyásolja a 2010-ben keletkezett adókötelezettségek teljesítését.

A Tao. tv. 15. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti juttatások esetén az adókötelezettség a bevétel megszerzésének id?pontjában keletkezik. E szerint a kifizet?nek azon ügylet után is meg kell állapítania és le kell vonnia a 30 százalékos mérték? társasági adót, amelyet a felek 2010. január 1-je el?tt kötöttek, de a kamat, jogdíj vagy szolgáltatási díj kifizetése, juttatása 2010. január 1. és 2010. december 31. között történik. Ilyen lehet például egy kölcsönügylet, amelynek során a kamatfizetés több éves ütemezésben történik, amikor is az adókötelezettség – az adott évi kamatfizetés következtében – az adott évben realizált kamatbevétel id?pontjához köt?dik. Függetlenül tehát attól, hogy a felek a szerz?dést mely id?pontban kötötték, s függetlenül – a számviteli el?írások szerint felmerül? – id?beli elhatárolás alkalmazásától is, az adókötelezettség a bevétel megszerzésének id?pontjában áll be.

A kifizet?t nem terheli a 30 százalékos adó levonásának, befizetésének kötelezettsége, ha egyezményes állambeli külföldi személy részére fizet (juttat) kamatot, jogdíjat, meghatározott szolgáltatási díjat. Annak igazolására, hogy a külföldi szervezet illet?séggel rendelkezik egy olyan államban, amellyel Magyarországnak van hatályos egyezménye – az Art. 4. számú melléklete 7. pontja szerint – a kifizetést (juttatást) megel?z?enillet?ségigazolást kell kérni. Az illet?séget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illet?ség a korábban benyújtott illet?ségigazolás óta nem változott. A külföldi illet?ség igazolására a külföldi adóhatóság által kiállított okirat hiteles magyar nyelv? fordításáról készült másolat szolgál. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés (juttatás) id?pontjában nem tudja igazolni illet?ségét, akkor a kifizet? a külföldi személy írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. (Az illet?ségigazolást azonban a bevallás benyújtásáig ekkor is be kell szerezni, ellenkez? esetben a kifizet? köteles megfizetni a nyilatkozat alapján le nem vont, meg nem fizetett adót.)

A fentiek szerint tehát minden esetben szükséges az illet?ségigazolás beszerzése, még akkor is, ha a kifizetés egyezményes államban illet?séggel rendelkez? részére történik.

Annak ellenére, hogy a Magyar Köztársaság kett?s adóztatás elkerülését szabályozó, az OECD Modellegyezmény felépítését követ? egyezményrendszere – a kamat, illetve a jogdíj tekintetében – ismeri a haszonhúzó fogalmát, ennek kérdése az adókötelezettséggel összefüggésben nem merülhet fel. A Tao. tv. ugyanis a külföldi szervezet adókötelezettsége tekintetében nem rendelkezik a haszonhúzó személyér?l, illetve  kizárja az adókötelezettség hatálya alól azon személyeket, amelyek egyezményes államban rendelkeznek adóügyi illet?séggel. Ebb?l következ?en a kifizet? csak attól a személyt?l kérheti az illet?ségigazolást, amelynek a részére a kamat, illetve a jogdíj kifizetése közvetlenül megtörtént.